Hogyan élném le az életemet, ha újrakezdhetném? Azt hiszem, nem sok mindenen változtatnék. Az Úr 1955. évének augusztus havában láttam meg a napvilágot.
Az erdő szélén laktunk, a papírgyár fölött, tudják, ott a Szilvás-völgyben. Hol van a Szilvás-völgy? Miskolcon, Lillafüredtől egy kicsit vissza, a város felé. Jó volt ott gyereknek lenni. Állandóan az erdőben csatangoltunk vagy a szemközti gyümölcsösöket dézsmáltuk meg, a gazdák nem túl nagy örömére. Azután elkezdődött az iskola. Volt egy fiatal, nagyon csinos tanárnőnk, valójában neki köszönhetem, hogy megszerettem a fizikát és a matematikát. Később jött a matematika-fizika szakos gimnázium, majd az egyetem. Elektro-gépészmérnöki diplomával vágtam neki az ÉLET-nek (csupa nagybetűvel), azt hittem, hogy mindent értek. Az idő múlásával rá kellett jönnöm, hogy mégsem. Tudják, hogy ez mennyire idegesít egy mérnököt? A mérnökök nagyon utálják az összevisszaságot. A lelkük akkor örül, ha minden a helyére kerül, ha megvannak a válaszok a miértekre. Egymás után kaptam a pofonokat az élettől. Hát ez mégsem mehet így tovább – gondoltam. Úgyhogy leültem és elkezdtem törni a fejem.
Ez a könyv sült ki belőle.